Azt hiszem minden akkor kezdődött amikor először a szemébe néztem .Nem értettem hogy lehet valami egyszerre ennyire élettel teli,még is ilyen üres.Azt akartam hogy élje az életét ne pedig részt vegyen benne,boldoggá akartam tenni őt mindenképp,még úgy is ha ezáltal én sérülök.
 Sokáig azt hittem ohgy nincs első látásra szerelem ,én ekkor hittem el,mikor először rá pillantotta.Kimentem a tengerpartra sétálni,már csak a nap utolsó sugarai csillogtak a vizen,ő ott ült a homokban kezeit maga köré fonta hogy védje magát a hűvös széltől.Oda sétáltam hozzá,nem még nem szólitottam meg csak leütltem mellé és figyeltem,nem nézett rám.Azt reméltem hogy rám fog,de nem tette.Méz szőke haját arcába fújta a szél de nem igazitotta meg.Talán ha tiz percig  birtam hogy nem szólok hozzá.

-Szia!-köszöntem neki,sőt talán egy apró mosoly is elhagyta a számat de nem válaszolt,nem reagált rám,mintha ott sem lettem volna,csak nézte a tenger fényes fehér hullámjait mintha ha arra várt volna hogy az majd kijön érte és elviszi a világból.-Van egy szvetterem kéred? -semmi...

Vártam egy kicsit majd fogtam és ráteritettem.-figyi az sem baj ha nem adod vissza csak nem szeretném hogy megfázz ha már igy egyeüdül üldögélsz a parton.-fogtam magam és tovább sétáltam.
-Köszönöm-suttogta egy kicsit később.Nem jutottam sokkal meszebb tőle de leültem .és megvártam azt amig elmegy.Végül is nem adta vissza a szvetteremet sem az éjjel,se a következőkön.

Minden este kimentem ,csak azért hogy lássam őt. Olyannak mondhatnám a viszonyunkat mint a kishercegben a róka és a herceg viszonya úgy éreztem meg kell szeliditenem őt.Valahogy vonzott magázhoz