Már megint nem tudom hol vagyok.Kezdek elveszni,fekete tegner az életem.Nincs te nincs én de már mi sincs.Téged akarlak,elsőnek is meg utolsónak is.Kéne ide valami életbölcsesség de nem megy,már ezsem,a gondolataim elvesznek valahol út közben,van valami szűrő és senkinem sem nyilok meg.Ez meg hülyén hangzik.Baszki,na mindegy úgy se olvassátok.Tehát csak magamnak.De én megakarom ezt osztani,mindenkivel,ennek sincs értelme.Neked sincs.Semminek sincs.Körforgás.Óriáskerék.Összefüggés.
A bejegyzés trackback címe:
https://chapters.blog.hu/api/trackback/id/tr645824733
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.