Mielőtt még becsukom az utolsó kaput ami itt tart a realitás világában,felhúzom az órát hogy reggel legyen mi ki tépjen belőle,különben ha tehetném ott maradnék.Majd ha felhúztam az órát elveszek a takaró melegében.Olyan min egy ölelő anya,meg egy szerető egyben,ő itt van nekem . Percegik még nézem a poszterokat a falon a sarkakat a plafont hátha látok valami árnyékot mozdulni,de semmi.
  Beforudlok a fal felé és elkezdek gondolkdni a "mi lett volna ha" -kon majd át gondolom azt is hogy megtörténhetne ez is.Vagy át gondlom milyen egy világban élünk mindannyian.Mindannyian egy különbözőben a sajátunkban.Egyszer csak elvesztem a fonalat és már nem én irányitom a gondolataimat hanem az érzéseim és elalszom.Aztán reggel meg bibiiip bibiip és kelhetek.Pedig ha tehetném aludnék  én örökké ebben a csodálatos világban melyet csak álmomban tud létrehozni az elmém.