Könnyek gyűlnek a szemembe
Rég elfeledett emlékek kerülnek helyükre
Szivem darbokban hever
Szorits magadhoz ha zavar
Suttogj a fülembe,szép hazigságokat
talán neked majd elhiszem
hogy ez máskép is alakulhat
hogy a lelkem-
benned társra találhat
Csak ölelj át
engedd hogy járjon át
a boldogság amit hoztál
hogy ne álljon a bál.
A bejegyzés trackback címe:
https://chapters.blog.hu/api/trackback/id/tr925599619
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.