Én nem gondolok rá mindennap.Sőt alig jut ezsembe.Hogy milyen szép a mosolya ,a csókja ize.a válla ive,sugárzó mosolya,a hangja rekedtsége,a nevetése. Jó vicceltem egész nap ott motoszkál a fejemben,de esküszöm én nem szeretem őt,csak nem tudom kiverni a fejmből.Ott volt ma ,megérintett és és jézusistenszentmária az érintésétől kihagyott a szivdobogásom.Megláttam és remegtek a térdeim.Normális vagyok én kérdem magamtól ? Mit akarok egy olyan embertől akit a legkevésbé sem érdeklek :"D Mért érzek olyat amit nem lenne szabad? Megigértem magamnak hogy elfelejtem,hát mondjátok meg nekem mért nem tudom. Több mint 2 hónapja annak a délutánnak és még mindig.Miért?MIért?MIÉrt?MIÉRT? Mért érzek igy? Mért nem tudok máa fiúra úgy néz ni mint rá.Mert én próbálok de nem megy ó de  nem megy.Elopta a szivemet.Pedig én nem engedtem neki.Ez nem volt tökéletes bűn cselekedett mert én kimaradtam belőle.Valaki segitsen elfelejteni őt,mert egyeüdl nem tudom.Vagy legyen enyém vagy felejtsem el. Teljesen töröljétek ki emlékeimből.Mert ez fáj. HA AZ ENYÉM NEM LEHET MÁSÉ SEM!! Nem birnám elviselni,nem birnám elviselni hogy mással boldog.Pedig jaj istenem hisz csak játszottunk,és én vesztettem.